|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gates, Bill 2005. február 10.Nagy Zsolt távközlési és információs miniszter elmondta, az eltelt időben megismerkedett a szakmai közeggel, a távközlésben és számítástechnikában dolgozó iparágak és társadalmi szervezetek képviselőivel. Fontosnak tartja, hogy 2008-ra minden elemi iskolában megismerkedjenek a számítógéppel. Konkrét program indult a Világbankkal arra, hogy 300 falu helyi iskoláját, polgármesteri hivatalát, helyi tanácsát, művelődési otthonát vagy könyvtárát felszereljék széles sávú internet-hozzáféréssel, és használatához megfelelő képzést nyújtsanak. Az ország lakosságának mobiltelefonos lefedettsége 50%-os, a vezetékes telefon terén sem jó a helyzet, 4,5 millió előfizető van. Jobb a helyzet a kábeltévézés terén, több mint négymillió előfizetőről lehet beszélni. Az internetes hozzáférés elterjedtsége nem kedvező. A titkosszolgálatok távközlési tevékenységére vonatkozó kérdésre elmondta: Minden állami intézmény kapcsolatban áll a titkosszolgálatok adattovábbítási rendszerével is, de ez a részleg nem tartozik a miniszter alárendeltségébe. Az RMDSZ aláírt a magyarországi szaktárcával egy négyéves megállapodást európai uniós finanszírozású tartalomfejlesztési és szélessávú internetezési programokra, amelyek lebonyolításában Nagy Zsolt miniszterré történt kinevezése előtt részt vett. Stratégiai együttműködés folyik Románia és Magyarország között abból a célból, hogy a két piac együtt váljon vonzóvá a külföld számára. /Balló Áron: A recsegő rádiótól Bill Gates látomásáig. Exkluzív interjú Nagy Zsolt távközlési és információs technológiai miniszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./2014. január 27.Kustán Magyari Attila: Legyünk újra transzilvanistákNyolcvanöt emberrel annyi idő alatt találkozunk, amíg a kisvárosban a lakásunktól elsétálunk a központig, a nagyvárosban a lakásunktól elsétálunk az első szupermarketig. Nyolcvanöt ember megtölt két autóbuszt, három vagy négy osztályt az iskolában, ennyi ember szavazatát bármelyik párt képes megszerezni, ennyi ember a szaunában tömeg, a tüntetésen részlet. És ennyi ember – ha a világ leggazdagabbjait gyűjtjük egybe – tart a kezében annyi vagyont, amennyit az emberiség szegényebb fele. 1.600 milliárd dollárt. Ez az összeg folyamatosan nő az előbbi oldalán, hiszen megvan rá a lehetősége, és csökken a másik oldalon, amelyikhez a 3,5 milliárd ember tartozik (ez már rengeteg busz, vagy esetükben szekér, és sem szaunában, sem tüntetésen nem látni őket). A tény már önmagában felháborító, hát még a világ leggazdagabb embereként számon tartott Bill Gates (esetünkben ő a buszsofőr tehát) kijelentése, miszerint 2035-re már nem lesznek szegény országok a világon. Már az sem könnyű kérdés, hogy mit jelent a szegénység: én úgy tudtam, Románia is szegény ország. Európában mindenképp, na de több szempontból is a 190-es lista első negyedében szerepelünk, globális áttekintésben panaszra alig volna okunk. Ráadásul Kína gazdag ország, a lakossága viszont… A felháborító inkább ez az átlátszó hazugság. Gates nyilván tisztában van a gazdaság működésével, tudja azt, hogy a magatehetetlen országok termőföldjeiből nem fognak új technológiák, szakemberek és infrastruktúrák kinőni, ha pedig a globális tőke kopogtat, abból ugyan ők is nyernek, de elsősorban a kopogtató maga. (Vagy azt gondolná valaki, hogy Romániban egy varroda alkalmazottja annyit keres, amennyit a német hölgyek ugyanazzal a munkával, ugyanannál a vállalatnál?) Gates ellen szól az Oxfam nemzetközi segélyszervezet egy másik felmérése, miszerint tíz emberből hét él olyan országban, ahol az egyenlőtlenségek nőttek, az Egyesült Államokban a válság óta a leggazdagabb egy százalék vagyona nőtt, az alsó kilencven százaléké csökkent. Az egyenlőtlenség pedig nem vezet jóra, már csak a nyers gazdasági megfontolások szerint sem: ha a lakosság nem tud eleget tenni a globális követelményeknek, nem képzett és tájékozott, nem optimista és tettrekész, akkor az meglátszik mindenen, amihez csak hozzányúl. Elég csak azokra az ismerőseimre, barátaimra gondolnom, akik Európában és a világban mindenhol fellelhetők: van, aki elmondja, hogy soha többé nem tér vissza, mert ha nehéz szívvel is, de elszakadt innen. Aztán van a hazatérő ember, aki viszont úgy óvja magát a vállalkozástól, mintha legalábbis tűzbe kellene tenyerelnie. Egyik Londonban élő ismerősöm magyarázza, hogy is van ez: inkább kipofoz két lakást, és kiadja bérbe, mert „a román állammal nem éri meg”, mármint vállalkozni. Hazaköltözik, hazahoz egy darabot abból a kultúrából, ami ott meglegyintette, és reméli, hogy ebből mások is nyernek. Egyébként ez a globális kulturális összenövés egyik hozománya: marad, aminek maradnia kell, és mellérendeljük azt, amit érdemes. Így, ha nem is 2035-re, de majd egyszer közelebb kerülhetünk egymáshoz, gazdasági értelemben is. Ezt Erdélyben nekünk nem is meg-, hanem újra kell tanulnunk: nem éppen az együttélés és együttműködés a transzilvanizmus alapja? maszol.ro, 2014. szeptember 22.Székedi Ferenc: A vitaKérdem a közélet iránt érdeklődő tanár ismerősömet, olvasta-e az RMDSZ-nek a Székelyföldre vonatkozó autonómia-statútumát. Azt mondja, hogy nem, de majd átböngészi. És hozzáteszi: milyen hosszú? Nem olyan veszélyes, vagy húsz oldal – mondom neki. Erre feljajdul: húsz oldal ? Ezt ugyan ki olvassa ma el, amikor az újságokban is csak a címeket és a gyászjelentőket nézik? Pedig megérdemelné – biztatom, azért bocsátották társadalmi vitára, hogy egy kissé törjük rajta a fejünket. – Nem lesz abból vita – int lemondóan –, akik eddig is támadták az RMDSZ-t, azok továbbra is támadni fogják, akik a tulipánnal tartanak, azok vele maradnak. Értem ezen mindkét részről azt a húsz-harminc embert, akik mindig szoktak okoskodni. Ismerősöm véleménye szeget ütött a fejembe. Valóban, átnézi egyáltalán a romániai magyar társadalom, egyáltalán a székelyföldi társadalom ezt a tervezetet? Hiszen az ember eleve nem arra született, hogy törvénytervezetet olvasson, vagy a demokrácia, a közéleti véleménymondás lehetőségével mit sem törődve, hagyja, hogy továbbra is mások beszéljenek majd a nevében... Esetleg többen, menetközben, az újságban, a tévében, a rádióban, világhálós böngészésekben elcsípnek valamit ha nem is az alapdokumentumból, de legalább az ötödik-hatodik visszhangból, és néhány töredék azért csak megmarad a fejekben? Alighanem ezt a tervezetet, amely egy az egyben olvasható az RMDSZ honlapján, valamiképpen közelítene kellene a társadalomhoz. Magam sem tudom pontosan, hogyan, de talán valamiféle kivonatokkal vagy egyszerű, a nagyközönség számára is jobban érthető magyarázatokkal. Például: a román államnak jelenleg ezek a hatáskörei, a székelyföldi autonóm terület pedig ebből átveszi ezt meg ezt. És lesznek ezenkívül saját hatáskörei – ezek meg ezek –, illetve léteznek még olyan területek, ahol az állam és a régió összedolgozik. De az is lehet, hogy annak, aki nem ismeri az államigazgatást – ami a nagy többség számára egyszerűen létezik ott valahol a háttérben, és csak akkor találkozik vele, ha szívszorongva hivatalos helyre kell belépnie –, annak még ez sem mond túl sokat. Számukra valahogyan másképpen kellene megközelíteni a témát. Például olyan kérdések segítségével, amelyek érintik a mindennapi élet legkülönbözőbb vonatkozásait. Ha a Székelyföld autonóm terület lesz, drágább vagy olcsóbb lesz a villany? Mi történik, ha beteg vagyok, többet vagy kevesebbet kell fizessek az orvosnak? Mi lesz a nyugdíjakkal? A szociális segélyekkel? A gyermekjárandóságokkal? A szülési szabadságon levő nőkkel? Egyszerűbb lesz bejelenteni a vállalkozásokat, vagy sem ? Lesznek majd külön útdíjak a megyei utakra is? Hogyan alakulnak a piaci árak? Ki fizeti majd a tanárokat és hogyan? És az orvosokat? Nőnek az adók vagy csökkennek? Lesznek külön országos, külön régiós és külön helyi adók? Kivihetem a régióból a pityókámat, vagy itt kell eladnom? És mi lesz a tejjel, ha a régióban nem lesz felvásárló? Ha a román nyelv oktatását csak román anyanyelvű tanárok láthatják el, akkor miért képezik ki román tanároknak a magyar fiatalokat a Sapientián, és mi lesz a románt oktató magyar tanárokkal? Hogyan állunk azokkal a székelyföldi településekkel, ahol a roma lakosság nem öt, hanem ötvenöt százalékos? És így tovább. Azaz alulnézetben kellene végignézni a mindennapi élet valamennyi összetevőjét, és az így felmerülő kérdésekre őszintén válaszolni, ezek ugyanis jóval túllépik a román –magyar viszony kereteit, még azokat is, amelyek kizárólag etnikai szempontok alapján és a szakmai szempontok félretolásával szeretnék megszázalékolni munkahelyeket. Azt írja a 8. cikk 3. bekezdése, hogy a Székelyföldön lakhellyel rendelkező állampolgárok munkavállaláskor elsőbbséget élveznek. És ha a fiamat, lányomat hozom haza, aki a tudományok doktora, s Kolozsváron, vagy éppen Münchenben él, nem lakik itt: nem kaphat állást a valamelyik helyi tisztségviselő látogatás nélkülin diplomát szerzett vejével szemben? Magát Bill Gatest is eltanácsolnánk egy helyi informatikussal szemben ? És még valami: Az RMDSZ pillanatig sem titkolta, hogy az autonómia-statútum a dél-tiroli modellre épül. Ami nem jelenti azt, hogy teljes mondatokat kell átvenni ebből a dokumentumból, mert ez a módszer helyenként igen humoros eredményre vezet: 7. cikk, h. bekezdés, a megyék hatásköreiből: idegenvezetők és síoktatók működésének a szabályozása. Miért nem szabályozzák a teremfoci- vagy teniszedzőket? Vagy a panziókban működő szakácsokat? A fűnyírókat? Dél-Tirolban a síoktatóknak valóban külön kasztja van. De a Székelyföldön? De ez csak egy kis dohogás. Összességében a tervezet nem csak hogy jóval túllép a dr. Csapó féle gyermeteg amatőrködésen, hanem teljesen más. Nem múltba révedő vágyak, hanem átgondolt szerkezetek, a jelen államigazgatási fogalmait használó racionalitás áll mögötte, még akkor is, ha néha vakvágányra szalad. Dehát éppen ezért szükséges a társadalmi vita! Nem csupán a romániai román, hanem mindenekelőtt a romániai magyar társadalom részvételével. Ez a vita önmagától fellobbanhat ugyan, de csak akkor lesz tartós fénye, eredménye, ha megtalálják, ha megtaláljuk levezetésének megfelelő, konstruktív módszereit, eszközeit. maszol.ro lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
